2011. szeptember 16., péntek
2011. május 29., vasárnap
2011. április 6., szerda
2011. április 5., kedd
2011. március 16., szerda
Mi is folyik a világban?
„Most”
Írta: John Sevigny
Az emberi lélek alapállapotában súlytalan. Az egész éjjel tartó nem túl távoli puskaropogás közepette azonban ólomnehézzé válik, és még Shakespeare-nél is szomorúbb.
Hozzászoktam én már az effajta erőszakhoz, hiszen a 80-as években Miami-ban laktam, ami akkoriban a garázdaság és a kokain-kovbojok uralta rémálom volt. Azóta megszámoltam már a Rio Grandéból elhurcolt és a texasi Laredóban eltüntetett mexikói bevándorlók tetemeit; sok gyermekkori barátomat lelőtték vagy elvitték; meghurcoltak a történelem legmocskosabb jogérvényesítő zsarui, mielőtt betöltöttem volna a húszat. De azt is tudom, hogy ez nem tarthat örökké. Mert ez nem folyhat tovább.
Az erőszak idővel hamvába hull. Sokan még mindig ölnek vagy halnak a pénzért és a hatalomért, mielőtt letennék vagy maguk ellen fordítanák fegyvereiket. A tálibok – ahogy a N.Y. Times nemrég jelentette – egyre több embert veszítenek, mert elegük lett e hamis szervezet gonosz és erkölcstelen taktikáiból, amelynek erőszakoskodó és gyilkos tagjai szégyenbe hozzák azt a vallást, amiben állítólag hisznek. El Salvadorban, ebben az országban, amely az Amerika által pénzelt szörnyű háborúban oly sokat szenvedett (gyanítom, hogy a legtöbb háborút az USA pénzeli), olyan veteránokkal találkoztam, akik egykor ellenségek voltak, s most együtt dolgoznak azon, hogy a sok csonka, süket és vak, lelkileg meggyötört emberen segíthessenek.
Itt, a mexikói Saltillóban egy helyi újság bejelentette, hogy nem közöl a továbbiakban a drogháborúval kapcsolatos híreket. Nem is érdekes. Egy újság sosem szüntetett meg egy háborút vagy lincselést sem. Az újságírói felelőtlenség ritkán tette rosszabbá a világot, mint amennyire anélkül is volt. A modern, informatív újságírás egy viszonylag új fogalom, hasonlóan a kereszténységhez. A Krisztus előtti, az újságok előtti világ nem sokban különbözött a mostanitól. Csak a kegyetlenség eszközei változtak. Az újságírás végtére is nem valami fontos dolog. Az emberek ritkán olvasnak újságot, a helyi hírműsorok gyakorlatilag már nem léteznek; amúgy pedig két típusa van az újságíróknak: a gyáva és a fizetett gyáva.
Cinikusnak hangzik, de nem az. Golyók repülnek és testek hullanak mindenütt. Senki sem tartja számon őket, mert ha nem a szomszédjában történik, akkor nem is érdekes. A társadalmak, akár informáltak, akár nem, gyenge munkát végeznek saját megújulásuk érdekében.
Ezeket az átmeneti, szörnyű időket csak egymás közvetlen megsegítésével leszünk képesek túlélni. Többek vagyunk, mint pusztán anyag, többek, mint szén; többek, mint csupán tárolóedényei az elménknek, amelyet otthonról munkába viszünk, aztán ismét hazacipelünk. A világon mindenütt nem elsősorban az erőszakra, az információra és a jogokra kellene odafigyelnünk, hanem a lelkünk állapotára, amely tökéletes épségében méltóságteljesen tud suhanni a föld felett, és ügyet sem vet töltényekre és vérfoltokra.
Fordította: Metzker Gábor
Írta: John Sevigny
Az emberi lélek alapállapotában súlytalan. Az egész éjjel tartó nem túl távoli puskaropogás közepette azonban ólomnehézzé válik, és még Shakespeare-nél is szomorúbb.
Hozzászoktam én már az effajta erőszakhoz, hiszen a 80-as években Miami-ban laktam, ami akkoriban a garázdaság és a kokain-kovbojok uralta rémálom volt. Azóta megszámoltam már a Rio Grandéból elhurcolt és a texasi Laredóban eltüntetett mexikói bevándorlók tetemeit; sok gyermekkori barátomat lelőtték vagy elvitték; meghurcoltak a történelem legmocskosabb jogérvényesítő zsarui, mielőtt betöltöttem volna a húszat. De azt is tudom, hogy ez nem tarthat örökké. Mert ez nem folyhat tovább.
Az erőszak idővel hamvába hull. Sokan még mindig ölnek vagy halnak a pénzért és a hatalomért, mielőtt letennék vagy maguk ellen fordítanák fegyvereiket. A tálibok – ahogy a N.Y. Times nemrég jelentette – egyre több embert veszítenek, mert elegük lett e hamis szervezet gonosz és erkölcstelen taktikáiból, amelynek erőszakoskodó és gyilkos tagjai szégyenbe hozzák azt a vallást, amiben állítólag hisznek. El Salvadorban, ebben az országban, amely az Amerika által pénzelt szörnyű háborúban oly sokat szenvedett (gyanítom, hogy a legtöbb háborút az USA pénzeli), olyan veteránokkal találkoztam, akik egykor ellenségek voltak, s most együtt dolgoznak azon, hogy a sok csonka, süket és vak, lelkileg meggyötört emberen segíthessenek.
Itt, a mexikói Saltillóban egy helyi újság bejelentette, hogy nem közöl a továbbiakban a drogháborúval kapcsolatos híreket. Nem is érdekes. Egy újság sosem szüntetett meg egy háborút vagy lincselést sem. Az újságírói felelőtlenség ritkán tette rosszabbá a világot, mint amennyire anélkül is volt. A modern, informatív újságírás egy viszonylag új fogalom, hasonlóan a kereszténységhez. A Krisztus előtti, az újságok előtti világ nem sokban különbözött a mostanitól. Csak a kegyetlenség eszközei változtak. Az újságírás végtére is nem valami fontos dolog. Az emberek ritkán olvasnak újságot, a helyi hírműsorok gyakorlatilag már nem léteznek; amúgy pedig két típusa van az újságíróknak: a gyáva és a fizetett gyáva.
Cinikusnak hangzik, de nem az. Golyók repülnek és testek hullanak mindenütt. Senki sem tartja számon őket, mert ha nem a szomszédjában történik, akkor nem is érdekes. A társadalmak, akár informáltak, akár nem, gyenge munkát végeznek saját megújulásuk érdekében.
Ezeket az átmeneti, szörnyű időket csak egymás közvetlen megsegítésével leszünk képesek túlélni. Többek vagyunk, mint pusztán anyag, többek, mint szén; többek, mint csupán tárolóedényei az elménknek, amelyet otthonról munkába viszünk, aztán ismét hazacipelünk. A világon mindenütt nem elsősorban az erőszakra, az információra és a jogokra kellene odafigyelnünk, hanem a lelkünk állapotára, amely tökéletes épségében méltóságteljesen tud suhanni a föld felett, és ügyet sem vet töltényekre és vérfoltokra.
Fordította: Metzker Gábor
A wise man talks about what's going on
Just check out photographer John Sevigny's blog entry to get out from your (our) treadwheel of thinking and peering at news crap. Think real.
http://gonecity.blogspot.com/2011/03/now.html
It's a good reading!
http://gonecity.blogspot.com/2011/03/now.html
It's a good reading!
2011. február 24., csütörtök
2011. január 12., szerda
Exhib. of Martin Munkácsi in Budapest (Hungary)
There was a HUGE amount of pictures (actually too much) on exhibition by the Hungarian-born photographer Martin Munkácsi. But most of them were beautiful. I saw only very few of his work in magazines before, so that was very exciting to see most of his famous photos in the MUPA (Palace of the Arts, Bp.). Some breathtaking portraits and fine art reportage.*
With my photography-loving friends we constantly wondered how he could make all those action shots in the late afternoons in the streets with his view camera and slow-speed films (12-25 ASA, maybe 50?). No idea. No sign of flash...
* By fine art reportage I mean the pictures of Andy Piper in his online magazine ColoradoSeen, and the works of multiple-World-Press-Photo-Award winners Imre BENKŐ and Balázs GÁRDI and what many others did in the past for the NatGeo. I really miss that unique vision and thoroughness and beauty and the touch of their pictures they made long ago.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)