Ismét itt a tavasz

Graffiti

Before storm

Fujifilm Superia 400 film used as black and white

Spring cleaning

Budapest, Gellért-hegy

Mi is folyik a világban?

„Most”

Írta: John Sevigny

Az emberi lélek alapállapotában súlytalan. Az egész éjjel tartó nem túl távoli puskaropogás közepette azonban ólomnehézzé válik, és még Shakespeare-nél is szomorúbb.

Hozzászoktam én már az effajta erőszakhoz, hiszen a 80-as években Miami-ban laktam, ami akkoriban a garázdaság és a kokain-kovbojok uralta rémálom volt. Azóta megszámoltam már a Rio Grandéból elhurcolt és a texasi Laredóban eltüntetett mexikói bevándorlók tetemeit; sok gyermekkori barátomat lelőtték vagy elvitték; meghurcoltak a történelem legmocskosabb jogérvényesítő zsarui, mielőtt betöltöttem volna a húszat. De azt is tudom, hogy ez nem tarthat örökké. Mert ez nem folyhat tovább.

Az erőszak idővel hamvába hull. Sokan még mindig ölnek vagy halnak a pénzért és a hatalomért, mielőtt letennék vagy maguk ellen fordítanák fegyvereiket. A tálibok – ahogy a N.Y. Times nemrég jelentette – egyre több embert veszítenek, mert elegük lett e hamis szervezet gonosz és erkölcstelen taktikáiból, amelynek erőszakoskodó és gyilkos tagjai szégyenbe hozzák azt a vallást, amiben állítólag hisznek. El Salvadorban, ebben az országban, amely az Amerika által pénzelt szörnyű háborúban oly sokat szenvedett (gyanítom, hogy a legtöbb háborút az USA pénzeli), olyan veteránokkal találkoztam, akik egykor ellenségek voltak, s most együtt dolgoznak azon, hogy a sok csonka, süket és vak, lelkileg meggyötört emberen segíthessenek.

Itt, a mexikói Saltillóban egy helyi újság bejelentette, hogy nem közöl a továbbiakban a drogháborúval kapcsolatos híreket. Nem is érdekes. Egy újság sosem szüntetett meg egy háborút vagy lincselést sem. Az újságírói felelőtlenség ritkán tette rosszabbá a világot, mint amennyire anélkül is volt. A modern, informatív újságírás egy viszonylag új fogalom, hasonlóan a kereszténységhez. A Krisztus előtti, az újságok előtti világ nem sokban különbözött a mostanitól. Csak a kegyetlenség eszközei változtak. Az újságírás végtére is nem valami fontos dolog. Az emberek ritkán olvasnak újságot, a helyi hírműsorok gyakorlatilag már nem léteznek; amúgy pedig két típusa van az újságíróknak: a gyáva és a fizetett gyáva.

Cinikusnak hangzik, de nem az. Golyók repülnek és testek hullanak mindenütt. Senki sem tartja számon őket, mert ha nem a szomszédjában történik, akkor nem is érdekes. A társadalmak, akár informáltak, akár nem, gyenge munkát végeznek saját megújulásuk érdekében.

Ezeket az átmeneti, szörnyű időket csak egymás közvetlen megsegítésével leszünk képesek túlélni. Többek vagyunk, mint pusztán anyag, többek, mint szén; többek, mint csupán tárolóedényei az elménknek, amelyet otthonról munkába viszünk, aztán ismét hazacipelünk. A világon mindenütt nem elsősorban az erőszakra, az információra és a jogokra kellene odafigyelnünk, hanem a lelkünk állapotára, amely tökéletes épségében méltóságteljesen tud suhanni a föld felett, és ügyet sem vet töltényekre és vérfoltokra.

Fordította: Metzker Gábor

A wise man talks about what's going on

Just check out photographer John Sevigny's blog entry to get out from your (our) treadwheel of thinking and peering at news crap. Think real.

http://gonecity.blogspot.com/2011/03/now.html

It's a good reading!